A táplálékok tápértékének összehasonlításához nagyon fontos, hogy a kalóriatáblázatok rendelkezésre álljanak. Ez azonban csak egyetlen szempont, és egyáltalán nem veszi figyelembe azt, hogy az emberi emésztés egy élő folyamat, és nem élettelen lebontás.
Hogyan mérik a kalóriatartalmat? Hát nem igazán bio módon, egyszerűen elégetik az adott anyagot. De komolyan gondoljuk, hogy 100 gramm szén ugyanannyira hízlalna, mint 100 gramm zsíros hús? Hát ennyit a kalóriákról. Ahhoz, hogy megtudjuk, a kalóriákból mennyit dolgoz fel a szervezetünk, nem árt tudni, hogy azok a kalóriák mennyire vannak elrejtve (pl. le nem bomló rostokban), vagy mennyire fogják azt előttünk a beleinkben lakó bacik és gombák megdézsmálni (pl. cukrok). Látjuk, hogy a fix kalóriás diéta önmagában még kevés, ehhez komoly felhasználói ismeretek kellenek.
Valamit megyugtatásként: a kalóriát általában a “kilokalória” (kcal) egyszerűsítéseként használják. Érdekes, amikor mondjuk az ételek kalóriatartalmáról beszélünk, akkor megtesszük ezt az egyszerűsítést, de amikor a testmozgásokat hasonlítjuk össze, akkor nem mindig. Ebből néha azt számoljuk ki, hogy sajnos évekig kellene futnunk, hogy egy szelet kenyeret elégessük, ami persze abszurd.
Azt tudjuk, hogy a legtöbb kalóriát a futás, biciklizés, sífutás, korcsolyázás “égeti el”, testsúlytól függően – minél nehezebb, annál több kalória.
Author Description
